01.

Szerda este sikerült végre összeülni Nicolas-val és beszélgetni a helyi francia kompániával. A legviccesebb az egészben az, hogy Gallia kiválóságai mind beszélnek németül....Jó igaz, mint ahogy azt André(echte német) megjegyezte, az akcentusukról fel lehet ismerni őket, de mégis jelent valamit a dolog, nekem legalább is.
Továbbá meglepő, hogy Nicolas kedvenc országa hazája mellett Németország, és szeretne ott dolgozni később.Ennyit a sztereotípiákról.
Végezetül beszélgettünk az otthonunkról. Arra jutottunk végeredményben, hogy mind Budapest, mind Párizs csodálatos az oda ellátogatóknak, de aki tovább marad, az az árnyoldalakkal is megismerkedik. A tömegközlekedés mindenhol lassú, tömeg van, no meg kutyaszar az utcán (gondoltam arra is hogy közzétehetnék egy képet Bécs utcáiról, mert itt is van ám...), na meg ugye bevándorlók, romos épületek, a zöld területek hiánya mind-mind negatívumként jelenik meg, egy párizsi francia gondolataiban, meg a mi fejünkben is. Sőt nálunk ez hatványozottabb.
Pedig Budapest szép, ahogy Párizs is, a maga módján.