Staatsoper

Tegnap este a bécsi operát is sikeresen megtekintettem.

Pesszimista szemszögből azt is mondhatnám, hogy Ondi késett; elfelejtettem, hogy balettet nézünk, és csak álló jegyünk van.
Mindezeket leszámítva igazán szép belülről az épület, az előadás jó volt (, de nem igazán a balett az én műfajom, ahol streccsgatyában nézhetem Rudolf főherceg ugra-bugrálását, pörgéseit. Néha azon gondolkodtam, hogy föl kéne locsolni a színpadot vízzel, esetleg ha valahol lenne rajta egy kis jég, korcsolyával izgalmasabb lennének a piruettek. És párszor igazán megrúgdostam volna a mögöttem álló spanyol kölköt, csak a poén kedvéért.) A történet sablonos, Mayerling tragédiáját mondja el, szavak nélkül. A hangszerelés szerintem közepes, esetleg jó, de mivel hogy nem ismertem (balettból csak a Diótörő, és a Hattyúk tava mond valamit), annyira nem is volt fontos. 3 óra állás után, igaz szegény Erasmusosnak ez a leggazdaságosabb megoldás a művelődésre, megérdemeltem térten nyugovóra az este.