Rathaus: Koktélparti

A végére még egy vicces dolog. Teljes letargiába estem amikor hallottam, hogy megjelenés csak ünneplőben. Csóró magyarként teljesen arra bazíroztam, hogy a színházba, operába jó leszek úgy, ahogy vagyok (sötétebb nadrág, szép ing). Tehát nem terheltem a csomagomat semmiféle öltöny, nyakkendő, lakkcipő párosítással.

Így gondoltam kölcsönzök egy nadrágot, mert a magyar a pokolban is úr, meg a szomszédban úgyis van egy jelmez- és kellékkölcsönző. Végösszeg: 45 EU


lett volna, inkább azt mondtam, hogy veszek már egy újat, ezt meg felejtsük el gyorsan. És ahogy a képeken látható is 17, 90-ért új ruhával bővült a Petyka-kollekció.Legalább a nyáron lesz miben salátát készíteni, és felszolgálni, valamint hajnali 5kor takarítani a munkahelyen. Szuper!!! A színházat és esetleges más itteni ünnepi eseményeket nem is számítva.
Aniaval és Luigival is öszefutottam például, de valamere Rafael, Nicholas és a többiek is felbukkannak.
Hát igen ettől kezdve teljes volt a meglepetés. Nagyon sok ismerőssel futottam össze, új ismeretségeket kötöttem. Fogyasztottam a sütiből, megkóstoltam a boraikat (bűn rossz volt a vörös) és nagyon-nagyon jól éreztem magam.
Aztán, amikor ez a látvány tárult elém magamban nagyon szörnyű káromkodást csaptam, annak okán, hogy mi a fenének kellett nekem aznap bármilyen életképes kaját főznöm. Ha tudtam volna, hogy ennyire komolyan gondolják a labancok, akkor egész nap egy falatot sem ettem volna. Azért még így is volt hely bennem pár árválkodó sütinek.
A megjelentek számában azonban rögtön csalódtam, mint ahogy az a képen is látható sokan voltunk, többen mint elegen...

Hát ez meglepő volt. A meghívó megszerzése után nem számítottam semmi egyébre, mint egy 30 perces uncsi beszédre a bécsi polgármestertől tegnap este 8-tól. Aztán mindenki kap egy koktélt a kezébe, és 10 órakor mindenki mehet haza. Se több, se kevesebb nem szerepelt a terveim között.