Hétfőn szerencsésnek éreztem magam. Találtam a suliban egy olyan külföldi hallgatót, aki még nálam is rosszabbul beszél németül, és bátran kiselőadást tartott.
Szegény, a többiek teljesen jogosan, bár nem érdemelte meg, rögtön a hibákat keresték a segédletében, volt benne egy rakat, és nagyon izgult, meg is értem. De a káröröm már csak ilyen, mi ennél jobbak vagyunk, még én is...:P
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése