A Hős

Néha teljesen azt érzem, hogy egyedül azért jöttem a Földre, hogy másokon segítsek, mert egyedül nem képes megoldani senki sem a saját problémáját, az enyém meg mellesleg lényegtelen...

Valahogy így történet tegnap is. Terveztem egy jó kis vacsit, filmnézést, aztán a "polák venger na dwa tanki" (tuti nem így kell írni) jegyében lengyel estet a lerchenfeldergassei koliban. Aztán jött egy segélykérés...
Szegény lengyeleim azt hitték, hogy a magyar barátnőjük majd foglal helyet nekik, Pesten valami hostelban, így nem is foglalkoztak a dologgal. Amikor pedig kiderült, hogy nincs hely, jöttek a B, C és végül a P megoldások. Még szerencse, hogy rendelkezek egy Icsu Marcival odahaza, aki ha végeredményben nem is a saját hostelukba, de egy jó helyre az én közvetítésemmel el tudta pakolni a lengyel csajaimat. Hála a jó égnek! Ezek után ismét én vagyok a nagybetűs Hős, a HERO, a HELD, na de mire megyek vele.
A lengyel partin mily meglepő, majdnem mindenki tudott lengyelül, engem leszámítva, a kaja 9-re elfogyott, ilyet sem hallottam/ láttam még, és a vodkát még mindig utálom, de egyre jobban és intenzívebben...Szóval ott is hagytam elég hamar, talán ha csak egy kicsivel többet foglalkoznak a Hősükkel...