Megérdemelt pihenő a törökökkel, ezek mindenhol ott vannak:), am nagyon szeretem őket. Sajnos Seda nincs a képen, pedig mutogathatnám, hogy őt tanítottam korizni, nem is sikertelenül, bár kétségtelen, hogy egy óvatlan pillanatban akkorát esett hanyatt, hogy még nekem is fájt. Szegény.
Na igen az első esés nem hozzám köthető, itt épp Tunca van a földön.
Jupííí, nekem is van sapkám, meg neked is, sőt korink is van. Most azt hasonlítjuk össze, hogy a hüvelykujjaink, mind a kettő, meg van-e... Megvolt!!
Népes társaságunk, (éljen a Fachhochschule!- bár már kicsit unom őket, de ez magánügy;) Na szóval ez a nápes társaság nézte, hogyan esek-kelek a jégen.
Hát nem egy városliget, meg sehol egy Vajdahunyadvár, vagy egy Hősök Tere a közelben, de hát ez a Wiener Eislaufverein. A lényeg, hogy itt is csúszik a jég...
Ha már nem voltam otthon a JegesEsten, legalább itt elmentem korizni. Előre gondolva mindenre kihozattam a korimat is (kösz tesó).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése